Mozgásra születtünk, ugyanakkor a mai életünkben ennek igen kicsi figyelmet adunk, vagy ha fordítunk rá időt, gyakran túlgondoljuk, magasra tesszük a mércét.

Miről is van szó? A testünk még mindig ősember test, vagyis arra van összerakva, hogy napi akár 16 órát mozogjunk…ehhez képest egésznap ülünk általában íróasztalnál, kocsiban, buszon, stb. Ebből „természetes módon” adódik egy csomó kellemetlenség, aztán később akár komolyabb problémák is. Észrevettétek, hogy a „nem mozgás” után , ha kicsit kimegyünk a levegőre, sétálunk, rögtön jobban leszünk, nem csak fizikailag, hanem lelkileg, a hangulatunk is megjavul?

Szóval a mozgást nem úgy kell elképzelni, hogy vagy mindennap lefutod a maratont, vagy el se kezdd. Ha el kell jutnod A-ból B-be, ezt valószínűleg megteheted részben gyalog is. Vizsgáld meg. Például az irodában, a házban, ahol laksz, a lift helyett használd a lépcsőt, vagy ha mész valahová, leszállhatsz hamarabb a buszról, parkolhatsz messzebb (erre úgy is nagy az esély J) és a távolság egy részét tedd meg gyalog. Persze, ha lehet, ilyenkor ne cipelj, vagy azt is inkább a hátadon. A legjobb az, ha napi szinten, legalább félórát sokféleképpen mozgunk, olyan mozgásformákban, amelyek örömet okoznak számunkra.

Jógaóráimon is szem előtt tartom, hogy milyen a mai életvitelünk. Nem az a cél, hogy nulláról x hónap alatt eljussunk a fejenállásig, sőt. Amikor a napközbeni őrületből, stresszből el tudnak szakadni és megérkeznek hozzám a gyakorlóim, a fő célom az, hogy először ebből az állapotból kijöjjenek. Erre nagyon jó gyakorlatok vannak a jógában, de gyakran nem jógás feladatokat, elemeket is bevetek, mert nem a jóga a lényeg, hanem az, hogy óra után sokkal kiegyensúlyozottabbnak és derűsnek érezzék magukat a résztvevők. Tehát a kiindulás mindig az, hogy az aznapi csoport hogy van. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az egyéni adottságokat is figyelembe vegyük és megértsék a gyakorlók, hogy többféle jó megoldás van, vagyis egy adott gyakorlatot lehet, hogy azért nem tudok „jól” megcsinálni (van erről egy kép a fejemben), mert mások pl. az anatómiai adottságaim és/vagy az aznapi állapotom határai máshol vannak, és ezt felismerem és tiszteletben tartom.

Összegzésképpen, a legfontosabb, hogy jól érezzétek magatokat az óráimon és minél több mindent vigyetek tovább a hétköznapokba, egy kiegyensúlyozottabb, boldogabb életért.